Néha az emlékek nem is emlékek, csak árnyékok a bőr alatt.
Nem látjuk őket, de érezzük, ahogy finoman mozgatnak minket.
“Minden törésben ott a lélegzetre találó energia.”
(Dr. Tara Swart)
Sometimes memories are not memories at all, but shadows beneath the skin.
We cannot see them, yet we feel their subtle movements shaping us.
“In every fracture, energy finds a way to breathe.”
(Dr. Tara Swart)
Alkotói gyakorlatom a festészet anyagszerűségének és az ellentétek kifejezőerejének vizsgálatára épül. Vászonra és fatáblára dolgozom, gyakran a felület megbolygatásával – lyukasztással, áttörésekkel – hozok létre új struktúrákat. Így a hiány és a jelenlét feszültsége közvetlenül a képbe integrálódik.
Vegyes technikákat használok – akril, tinta, olaj, gipszszerű textúrák, perforált felületek vagy hímzés – amelyek számomra nem díszítőelemek, hanem anyagi emlékezetek: a testhez, az időhöz és a törékenységhez kapcsolódnak.
Korábbi munkáim régi fotók világából indultak ki: monokróm, szürke festmények, amelyekből szinte mindig hiányzott az arc, a közvetlen ábrázolás. Már itt is megjelent a felület lyukasztása, mintha a kép hordozója is a törékenység részévé vált volna.
Újabb munkáim egyre inkább az absztrakció felé fordulnak. A színek, a tinta, olaj és akril keveredése, a nyomhagyás gesztusa kerül előtérbe. A perforált felületek és egymásra helyezett fatáblák kompozíciói tovább erősítik a rétegek és hiányok játékát.
My artistic practice stems from an exploration of the materiality of painting and the expressive power of contrasts.
I work on canvas and wooden panels, often disrupting the surface through piercing and perforations to create new structures. In this way, the tension between absence and presence becomes embedded directly into the image.
I use mixed techniques – acrylic, ink, oil, plaster-like textures, perforated surfaces, or embroidery – not as decorative elements, but as material memories connected to the body, time, and fragility.
My earlier works drew inspiration from the world of old photographs: monochrome, color-grey paintings where faces and direct representation were almost always absent. Even then, the pierced surfaces suggested that the support itself had become part of the work’s fragility.
In my more recent works, I increasingly turn towards abstraction. The interplay of colors, the blending of ink, oil, and acrylic, and the gestural act of mark-making come to the fore. Perforated surfaces and compositions of layered wooden panels further emphasize the play of layers and absences.
Székhelyi Edith
Egri Erzsébet
Tolvaly Ernő
Pécsi Tudományegyetem, Művészeti kar / University of Pécs, Faculty of Arts
Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium és Kollégium, Üveg és Festő szak / Glass and Painting Program, Nyíregyháza School of Arts